A megkülönböztető fényjelzések kapcsán gyakran találkozhatunk egy első hallásra logikusnak tűnő kérdéssel:
„Miért ne tarthatnék kék villogót az autómban, ha nem használom?”
A magyar szabályozás erre meglehetősen egyértelmű választ ad.
A megkülönböztető jelzést adó készülékek esetében ugyanis külön kell választani egymástól három dolgot:
a készülék birtoklását a közterületen lévő gépjárműben,
a készülék gépjárműre történő felszerelését vagy felhelyezését,
és a megkülönböztető jelzés használatát.
A három fogalom nem ugyanaz.
Nem kell bekapcsolni ahhoz, hogy szabálysértés legyen
A szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény 223. §-a a megkülönböztető jelzést adó készülékekkel kapcsolatban két külön magatartást nevesít.
Szabálysértést követ el, aki a megkülönböztető fényjelzést vagy hangjelzést adó készüléket gépjárműre jogosulatlanul felszereli vagy felhelyezi, illetve aki azt közterületen lévő gépjárműben engedély nélkül birtokolja.
Ez utóbbi különösen fontos.
A törvény ebben az esetben nem követeli meg, hogy a készülék működjön vagy használják.
Vagyis az az érvelés, hogy
„nem kapcsoltam be”
önmagában nem oldja meg a problémát.
Ha a megkülönböztető fényjelzést adó készülék engedély nélkül egy közterületen lévő gépjárműben van, már maga ez a körülmény megvalósíthatja a 223. § b) pontjában meghatározott szabálysértést.
Nem csak a felszerelt kék villogóról beszélünk
Ez egy másik gyakori félreértés.
A törvény külön rendelkezik a felszerelésről/felhelyezésről, és külön a gépjárműben történő birtoklásról.
Ez azt jelenti, hogy nem kizárólag az lehet problémás, amikor a kék fényjelző már a jármű tetején, szélvédőjén vagy más pontján található.
A 223. § b) pontja alapján a közterületen lévő gépjárműben történő engedély nélküli birtoklás önálló tényállás.
Tehát a jogszabály szempontjából lényeges különbség van aközött, hogy valaki azt mondja:
„Nem volt felszerelve.”
és aközött, hogy:
„Nem volt az autóban.”
A kettő nem ugyanaz.
És mi számít megkülönböztető jelzésnek?
Itt már fontos a 12/2007. (III. 13.) IRM rendelet, amely a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályait rendezi.
A megkülönböztető fényjelzés alatt nem egyszerűen azt kell érteni, hogy „valamilyen kék színű lámpa”.
A szabályozás meghatározott rendeltetésű, villogó kék vagy kék-vörös fényjelzést adó berendezésekről beszél. A rendszerben a megkülönböztető hangjelzés szabályozása is megjelenik.
És van egy nagyon fontos részlet:
a mobil kivitel sem jelent automatikusan kivételt.
A megkülönböztető fényjelző lehet olyan mobil berendezés is, amelyet például mágneses vagy más ideiglenes rögzítési megoldással helyeznek a járműre. Vagyis attól, hogy egy készülék nem állandóan beépített fényhíd, még lehet megkülönböztető fényjelzést adó készülék.
„De csak a csomagtartóban van”
Pontosan ez az egyik legfontosabb gyakorlati kérdés.
A 223. § nem úgy fogalmaz, hogy kizárólag a járműre felszerelt vagy működtetett berendezés birtoklása tilos.
A törvény szövege:
„közterületen lévő gépjárműben engedély nélkül birtokol”.
Ezért egy engedély nélkül birtokolt megkülönböztető fényjelző esetében nem jelent automatikus mentesülést az, hogy a készülék a csomagtartóban van, nincs bekötve, vagy nincs bekapcsolva.
Az „autómban van, de nem használom” érvelés nem teszi jogszerűvé az engedély nélküli birtoklást.
Akkor kék villogót egyáltalán nem lehet birtokolni?
A 223. § nem általánosságban mondja ki azt, hogy egy magánszemély sehol és semmilyen körülmények között nem birtokolhat ilyen készüléket.
A konkrét szabálysértési tényállás azt mondja ki, hogy a megkülönböztető fény- vagy hangjelzést adó készülék közterületen lévő gépjárműben történő engedély nélküli birtoklása szabálysértés.
Ez jogilag lényeges különbség.
Ezért szakmailag pontatlan lenne egyszerűen azt állítani:
„Magánszemély nem birtokolhat kék villogót.” Magánszemély is birtokolhat megkülönböztető fényjelzést adó készüléket például otthon ( mert gyűjtő vagy csak szimplán rajong a megkülönböztető lámpákért ) vagy magánterületen. A jogi határ nem önmagában a tulajdonlásnál húzódik: a Szabs. tv. 223. § alapján a jogosulatlan felszerelés vagy felhelyezés, valamint a közterületen lévő gépjárműben történő engedély nélküli birtoklás már szabálysértést valósíthat meg.
A pontosabb megfogalmazás:
„Megkülönböztető fényjelzést adó készüléket közterületen lévő gépjárműben engedély nélkül birtokolni szabálysértés.”
A felszerelés és a használat már további kérdés
Ha a készülék nem egyszerűen a gépjárműben található, hanem azt felhelyezik vagy felszerelik a járműre, újabb jogi kérdés merül fel.
A 223. § a jogosulatlan felszerelést vagy felhelyezést önmagában is szabálysértésként határozza meg.
A tényleges használat szabályozásánál pedig már a 12/2007. (III. 13.) IRM rendelet, valamint a KRESZ rendelkezéseit is figyelembe kell venni.
A KRESZ külön szabályozza a megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművek közlekedését; vagyis a jogszerűen felszerelt készülék léte sem jelenti azt, hogy azt bármikor, bármilyen körülmények között használni lehet.
Miért ennyire szigorú a szabályozás?
A kék, illetve kék-vörös megkülönböztető fényjelzés nem egyszerű figyelemfelhívó világítás.
A közlekedésben különleges jelentéssel rendelkező jelzés, amelyet a közlekedés többi résztvevője meghatározott módon értelmez.
Éppen ezért teljesen más kategória, mint például a munkagépeken, útfenntartó járműveken vagy más meghatározott járműveken alkalmazott sárga figyelmeztető fényjelzés.
A két kategóriát nem szabad összekeverni.
A legfontosabb tanulság
Kék vagy kék-vörös megkülönböztető fényjelzésnél nem elegendő azt megkérdezni:
„Használhatom?”
Előtte azt is tisztázni kell:
jogosult vagyok-e a készülék felszerelésére,
jogszerű-e az adott gépjárműben történő birtoklása,
és milyen feltételekkel használható maga a megkülönböztető jelzés.
A három kérdés jogilag nem ugyanaz.
És talán a legfontosabb mondat:
Attól, hogy egy kék megkülönböztető fényjelző nincs bekapcsolva, még nem válik automatikus jogszerűvé a közterületen lévő gépjárműben történő engedély nélküli birtoklása.
